Na, hol vannak a fiúk?
Vasárnapra, ebbe a parkba terveztünk egy közös grillezést a zim barátnőmékkel. Ez talán az egyik legszebb park itt Kölnben. Hatalmas, minden korosztálynak megfelelő játszótere van, bicikli- és sétautak, szökőkutak, ide érkezik az állatkerttől a függővasút, van egy kisvonat, ami körbe-körbe jár a park körül, és nem utolsó sorban a Rajna-parton fekszik. Jó időben zsúfolásig van (sajnos). Szóval mi is úgy döntöttünk, hogy itt fogyasztjuk el a magunk által elkészített vasárnapi ebédet. Természetes volt, hogy biciklivel megyünk, ami azt jelentette, hogy a szekeret most is csordultig töltöttük, a Kisebbik mögöttem utazott, a Nagyobbik sajáton tekert, a Családfenntartó pedig küzdött a szekérrel.
Időben érkeztünk a parkba, azaz szinte még senki nem volt rajtunk kívül. Kivéve egy két lézengőt, és egyetlen egy nagyobb társaságot. Ebből a társaságból szinte azonnal kivált két picurka totyogó és megtámadta a labdánkat, amivel épp a fiúk kezdtek focizni. Egy ideig csak messziről kémlelték a szülők, majd az egyik anyuka csatlakozott a két Picihez és a Családfenntartóval próbált szóba elegyedni. Mikor mondta, hogy csak angolul beszél, majd kiderült, hogy Magyarországról jöttünk, akkor erős akcentussal, kérdezte, „hogy akkor te beszélsz magyarul?” Mint kiderült, az apukája Magyarországról disszidált 56-ban, az anyukája német. Elég jól beszélt magyarul, de azért érződött, hogy nem az „anyanyelve”. Még párszor egymás mellé keveredtünk, váltottunk pár szót, majd egy „reméljük, találkozunk a magyar oviban”-nal elköszöntünk egymástól. Szóval kicsi a világ, mindenhol ott vannak a magyarok, így vagy úgy…
A barátnőmék persze késtek. Tudni kell róluk, hogy a minimum egy óra késés az teljesen normális náluk… és azt mondanom se kell, hogy ez mennyire bosszantó olyanoknak, akik szinte sosem késnek… hát igen, feszültek voltunk rendesen. A fiúk egy percre sem akartak a pléden maradni, ami érthető, ha ilyen szuper játszón vagyunk, de így meg mi nem haladtunk a grillezés előkészületeivel. Végül befutottak a barátnőmék, kezdődhetett a sütögetés. Ahhoz képest, hogy náluk a 9 hónapos kislány szinte semmi ilyesmit nem eszik még, a mi két fiúnk meg ilyen izgalmas helyen képtelen megülni és az evésre koncentrálni, mi lesütöttünk vagy tíz főre elegendő húst és kolbászt, plusz ők káposztasalátát, mi pedig sopszkát csináltunk. Végül több mint a felét bedobozolva hazahoztuk…
Mindent figyelembe véve jó kis buli volt (eltekintve attól, hogy a fiúknak ismét sikerült eltűnniük, és ezzel ránk hozni a frászt). Legközelebb viszont tuti nem ide tervezzük a grillezést. Persze, szuper hely olyan társaságoknak, ahol nincsenek fürge, de még állandó felügyelete szoruló aprónépek, mert ekkora tömegben szemmel tartani őket, és mellette nem a grillen felejteni az ebédet, szinte lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése