Igen, ezek mind-mind mi lennénk. Vagyis ezt mondta ma reggel a metrómegállóban egy idegen nénike rólunk. Épp a belvárosba tartottunk hármasban, azaz a Családfenntartó a Kisebbik és én, amikor észrevettem, hogy egy idősebb néni mosolyogva figyel minket. Alighogy erre felfigyeltem, már mellettünk is termett és széles mosollyal magyarázott nekünk hevesen. Igen, németül. És mivel gondolom nem látta az értelem egyetlen halovány szikráját sem megcsillanni a szemünkben, így zavartan rákérdezett, hogy nem értettük? Nem, sajnos nem. Nem gond, lassabban elismételte az egészet. Természetesen még mindig azzal a boldog mosollyal az arcán. Ekkor már megértettem. Azt próbálta a tudtunkra adni, hogy mennyire örül az ő szíve (tényleg így mondta), hogy ilyen kedves, szerető és boldog családot lát, mint amilyenek mi vagyunk. Hajjaj, ha látta volna a teljeset, a Nagyobbikkal kibővültet J
Szóval ezek lennénk mi. Ilyennek lát minket egy kívülálló. Egy idegen. És ez nem csak a látszat...
Azt hiszem, ez az én szívemet is örömmel tölti el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése