Mivel már jó előre beharangozták itt, hogy szombaton nyári meleg lesz, tudtuk, hogy kihasználjuk, és a szabadban töltjük.
A választás a Rajna-partra esett, ahol egy kis grillezést terveztünk. Még korábban beszereztünk egy egyszer használatos kis komplett grilltálcát és pár grillezni való kolbit. Köretnek az elmaradhatatlan anyós-féle krumplisalátát készítettem el, már előző este.
Délelőtt elmentünk a helyi kis piacra, mert a Nagyobbik szeretett volna egy virágot a szobájába. Ő egy piros cikláment választott, én pedig az ebédlő asztalra egy csokor tulipánt.
Otthon gyorsan összepakoltuk a fél házat, majd betuszkoltuk a szekérbe, biciklire pattantunk, és megtámadtuk a Rajnát.
Ott rövid keresgélés után meg is találtuk a legjobb helyet. Homokos és sekély part. Mivel meghívtuk a Családfenntartó egyik kollégáját is, így őt még megvártuk a sütögetéssel. A fiúk persze azonnal nekivetkőztek és rohantak a vízbe. Persze csak max. térdig, de onnantól szinte ki se lehetett őket csalogatni a vízből. Pedig még borzasztóan hideg ám. Nekem elég volt egy kis lábujjmártogatás is. Bőven.
Szép lassan megtelt az egész part. Nagy volt a nyüzsgés, de mégse éreztük azt, hogy egymás szájában lennénk. Sok családdal ott volt a kutyájuk is, de soha nem jöttek oda és nyaldostak körbe minket, vagy a cuccainkat.
Mi kezdetben nem voltunk annyira merészek, mint a német családok, akik a gyerekeket azonnal pucérra vetkőztették, és hagyták őket nagyokat pancsolni. Mi a max. térdig szintnél megmaradtunk. Egy darabig. Aztán a Kisebbik megbotlott és belehasalt a vízbe. Akkor mindkettőt kisgatyára vetkőztettük, és onnantól kezdődött a „vödörrel egymást locsoljuk” játék. Majd vizesen, átfagyva, ugye milyen jól tud esni a meleg homokban hempergés? Hát nagyon. Főleg a Kisebbiknek. Ő már ruhában is „úszott” a homokban, ám kisgatyában ez nagyobb mókának bizonyult. Jah, és hogy vittünk magunknak piknikplédet? De minek. Az első 10 perc után már csak itt-ott villantak elő a pléd mintái. A homok csodásan beterítette.
Aztán elkezdtük a sütögetést is. Tapasztalatunk nem lévén, elég bénán indítottunk. Korábban nem olvastuk el, hogy csak kb. 15 percig „működik”. Igen, de honnan számolja a 15 percet? A begyújtástól? Vagy mikor már csak parázslik? Szóval paráz(s)tunk rendesen, hogy a kolbik és husik nem fognak megsülni. Végül csak sikerült. Igaz, kissé sercegett a fogunk alatt, mármint a rátapadt homok. De ettük rendíthetetlenül.
Ebéd után pedig maradt a lustálkodás. A fiúk tovább pancsoltak, kagylót gyűjtöttek, kincset ástak, bóklásztak a parton, mi pedig elterülve a homok lepte pléden kortyoltuk a sercegő tejeskávénkat.
Lepirulva, kitikkadva, de tele boldogsághormonokkal pattantunk ismét nyeregbe, és indultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése