Harmadik napra a fővárost terveztük be. Mivel az időjárás előrejelzés alapján végig, a négy napunk alatt esős, hűvös időnek kellett volna lennie, én eszerint is pakoltam a ruhatárat. Persze pólókat is tettem, de rövidgatyát, egyet sem. Természetesen a megjósolt rossz időből semmi nem lett, igaz voltak kisebb zuhék, de ezek is csak ara voltak, jók, hogy a meleg időt még párássá is tegyék, így mi minél jobban élvezhessük a természet szaunáját.
Mi a Constitution Square-en parkoltunk, ahol max. 2 órára lehetett megvenni a jegyet, ami 3 Euró volt. Innen indul a városnéző emeletes busz és a kisvonat is. Mi a buszra vettük meg a családi jegyet, ami 30 Euróba került, ezzel egész nap (24 órán keresztül) lehetett utazni, fel-és leszállni a 8 megálló egyikében. Mi mentünk egy kört (ez kb. egy óra), hogy lássuk a távolságokat, és hogy mit érdemes megnézni, hol érdemes leszállni. A buszozás után még volt egy óránk a parkolásból, így a környékén maradva nézelődtünk és fotóztunk. Megnéztük Luxembourg egyik nevezetességét, a 12 méter magas oszlop tetején álló Arany Hölgyet (“Gëlle Fra" War Memorial), a város katedrálisát, a Notre Dame-ot, ahol a nagyhercegi dinasztia tagjai vannak eltemetve Majd ismét buszra szálltunk és elmentünk a Kazamatákhoz.
Ez egy régi erődítmény megmaradt része, amelyben kb. 21 km hosszan és 40 méter mélyen kanyarognak a folyosók. Szívbetegeknek és klausztrofóbiásoknak nem is ajánlják. Az UNESCO a Világörökség részévé választotta, méltán véleményem szerint. Arra készüljünk fel, hogy itt is jó sokat kell fel- és legyalogolni, sokszor csúszós keskeny kis csigalépcsőkön. Jól megizzasztott minket ez a túra, de megérte. Gyönyörű kilátás volt innen a városra. Természetesen magyar csapattal itt is találkoztunk. A kazamaták után a Nagyhercegi palotát terveztük megnézni, de ekkor egy hatalmas zuhé kapott el bennünket. Azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is vonult, jókora párát hagyva maga mögött. A nap ezer ágra kisütött ismét, de azért esernyőkkel felfegyverkezve indultunk el a palotához. Ezt csak kívülről néztük meg, majd bóklásztunk még a központban, és jól elfáradva, de elmentünk még megnézni az itteni Auchan-t, ahol a vacsorára valót terveztük megvenni. Hát mit mondjak, nem egy magyarországi Auchan-t kell elképzelni. Minden csillogott-villogott, az árukészlete pedig pazar volt. A zöldség-gyümölcs standok csak úgy roskadoztak a hibátlan árutól. Sehol egy félig rothadó vagy megbarnult, fonnyadt darab. A halpultnál (inkább részleg, mert akkora volt) pedig a megszámlálhatatlan féle rák, hal, kagyló, csiga, az ember nem győzte kapkodni a fejét. A pékáru résznél az eddig is intenzíven működő nyálelválasztásunk is csak fokozódott. Ott is bámulatos volt a választék, az egyszerű bagett-től a tortákon át, a macaronokig. Persze, hogy a vacsora kiválasztása is majd egy órába került. Szóval csak tátottuk a szánkat, pláne, hogy itt Kölnben már hozzászoktunk a kisebb méretű üzletekhez. Azért a választékot nálunk is el tudnám viselni (pláne azt a rengeteg féle friss rákot, elérhető áron).
Innen már csak a hazaút volt. A fiúk kibírták, hogy nem aludtak el a kocsiban, sőt az apartmanban elfogyasztott bőséges vacsora után, még egy kis sétára is volt erejük. Hosszú, de élményekben gazdag napunk volt ismét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése