Második nap reggelén, a pazar reggeli után Grevenmacher-be mentünk, ahol az ottani Lepkekertet néztük meg. Már nyitásra odaértünk, így elsőként (más nem is volt rajtunk kívül), nyugisan nézhettük meg az itt található több száz egzotikus lepkét és pillangót. Parkoló közvetlenül mellette van, és ingyenes. Mivel ez egy melegházi kert, így amit csak lehet, a kinti ruhatárban vegyünk le magunkról, különben mire végzünk a nézelődéssel, egy szaunával felérő élményben lesz részünk. Ez egy bő órás program volt, aminek leginkább a meleg vetett véget, amit már egyre kevésbé toleráltunk. A lepkék azonban gyönyörűek, és abszolút nem félénkek. Nekem szerencsém is volt, mert a vállamra és a fejem búbjára is rászállt egy-egy. Sajnos, a fiúk hiába próbálták őket kővé dermedve magukhoz csalogatni, rájuk nem szálltak, de így is nagyon élvezték, ahogy körülöttük repdestek folyamatosan.
Ezután visszamentünk Vianden-be, ugyanis pont ezen a héten tartották az évenként megrendezésre kerülő várjátékokat, amiről semmiképpen nem szerettünk volna lemaradni.
Ez volt a 10. Nemzetközi Történelmi Fesztivál Vianden-ben. Igaz, hogy volt LuxembourgCard-unk, amivel más alkalmakkor ez a vár is ingyen látogatható, de most a várjátékok miatt, nekünk is fizetnünk kellett, igaz kevesebbet, mint normál esetben.
A viandeni kastély a 11. és a 14. század között épült. Egészen 1977-ig igen hányatott sorsa volt a várnak, amikor is állami kézbe került. Azóta folyamatos felújítás alatt áll, amelynek menete makett formájában, a várban is megtekinthető.
A fesztivál keretében volt itt kézműves vásár, rengeteg sátorral, ahol az eladók is korhű ruhákba bújtak. Volt kézzel hajtott fából készült, köteleken lógó körhinta is, amit egy idősebb bácsika hajtott. Ha maga a körhinta nem lett volna elég érdekes a fiúknak, akkor a bizonyosan az volt, hogy a bácsi magyarul szólt hozzájuk. Bizony, tudott magyarul. Ahány nyelvű gyerek ült fent, annyi nyelven ismételt mindent. Érdekes kis bácsika volt.
Nem is tudom melyik része volt a legizgalmasabb. A szórakoztatás céljából történő bemutatók közül biztosan a lovagi torna, ahol nem csak tettették az ütéseket a lovagok, hanem keményen odazúztak egymásnak (na, jó, csak a pajzsoknak, de akkor is), csak úgy szikrázott a fegyver és a pajzs a csattanáskor. Hatalmas eséseknél se kímélték magukat. Le a kalappal előttük. Mondanom se kell, hogy a gyerekek, akik addig szinte tényleg egymást taposva próbálták az első sorba verekedni magukat (a zene és táncbemutató alatt), azok az első csattanáskor kétsornyit kúsztak hátra. Szóval tényleg félelmetes volt. A lovagi torna után hastáncos lányok kápráztatták el főleg a férfi közönséget, mert szép lassan kiürült a terem és többségében már csak ők maradtak. J
Volt nagy dobpergés és trombitaszó is, ami alatt hatalmas zászlókat dobálva és pörgetve táncoltak fiúk és lányok. Na, ez is félelmetes volt, mert a belső udvaron tartották, ahol több ember gyűlt össze, mint amennyi elfért volna, így a kb. 2,5 méter hosszú zászlórudak csak centikkel suhantak el a fejünk mellett.
Volt madárbemutató is, ahol 3 Euróért megfoghatták (megtarthatták) a madarakat is. A kisebbek egy kb. 2,5 hónapos sas fiókát, a nagyobbak és bátrabbak egy 2,5 kilós kifejlett sast. Azonban pont mikor mi kerültünk volna sorra, a sas fióka madzagja kioldódott és ő abban a pillanatban kereket is oldott. Mondanom se kell, hogy ezután a fő attrakció a fióka visszacsalogatása volt. Aki mikor leszállt a vár túl végében lévő tetőre, a kötele beakadt a cserepek közé, ahonnan nem tudott kiszabadulni. Majd félórás mentés után aztán sikeresen lehozta a gazdája az izgatott kis fiókát. Hatalmas megkönnyebbülés látszott a madarász arcán mikor visszatért, és ott folytatott mindent, ahol az incidens előtt abbahagyott. a Kicsi a kis szökevényt fogta meg, a Nagy pedig bevállalta a kifejlett sast, amit tényleg meg is tudott pár pillanatra egyedül is tartani.
Kifelé menet még kiválasztották a fiúk maguknak az aktuális szuvenírt, ami a Kicsinek egy kis furulya, a Nagynak pedig egy agyag kismadár (amit vízzel kell megtölteni majd fújni, és akkor igazi madárhangot hallat) volt. Majd egy újabb hosszú séta után visszatértünk a szállásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése