Szombat délelőtt a szokásos magyar ovizáson vettünk részt, ahol a fiúk ismét nagyon jól érezték magukat. Bár a Nagyobbik kicsit bánatos volt, hogy a barátnője lebetegedett és ezért nem tudott eljönni. A mai foglalkozás a fűzés jegyében telt, fűztek képkeretet, papír kis cipőcskét, és néhányan egymást is.
Íme, a termés:
Itt ugyan nem látszik, de a Nagyobbik, valamiért tükörírással írta rá a nevét. Jelent ez valamit? Eddig mindig helyesen írta, megfelelő sorrendben, megfelelő irányban, azonban most a betűk is, és az irány is megfordult.
Délután, kihasználva ezt a gyönyörű napsütést, egy hatalmasat sétáltunk és beszereztünk pár tavasziasabb cipőt a fiúknak.
Vasárnapra, egy másik itteni magyar családdal megbeszéltünk egy közös állatkertezést. Ismét csodaszép időnk volt, bár nekem azért még hideg ahhoz, hogy órákon keresztül csak lófráljunk. Náluk 3 fiú van, a két nagyobbik a mieinkkel hasonló korúak, a legkisebb pedig meg nincs fél éves. Jól elvoltak, a Nagyobbik ügyesen rendezgeti-terelgeti őket.
Úgy volt, hogy ott is ebédelünk, de a hatalmas tömeg eltántorított minket ettől a szándékunktól. Ők úgy döntöttek, hogy akkor majd hazafelé beugranak valahová enni. Mi még egy kicsit elidőztünk a kihagyott állatoknál, kattogtattuk a fényképezőgépet. A Nagyobbik nagyon szeret fényképezni, ezért néha odaadjuk neki a gépet, és néha tényleg jól sikerülnek, ezt ő készítette:
A Kisebbik mindeközben mindenre felmászott, amin csak egy kicsi kiálló rész is volt. Pirospozsgásan és kifáradva indultunk haza. Itthon pedig várt minket a finom tyúkhúsleves, ami jól átmelegített mindannyiunkat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése