Hűűűű, annyi minden történt velünk az elmúlt időszakban, időm se volt ideülni és bepötyögni, így feltorlódva meg már ihletem sincs. Nem szerencsés helyzet, de ez van. Azért címszavakban és néhány képpel nézzük mik is történtek.

1. A kis keresztlanyom 1 éves lett. Szűk körben megünnepeltük, ahová én készítettem a tortáját.

2. Hivatalosak voltunk egy másik szülinapra is. Samu 5 éves lett, és egy búcsúpartival egybekötött szülinapot tartott egy belvárosi kávéházban. Itt a fiúk nagyon jól érezték magukat (nagyot rosszalkodhattak).

3. Túl vannak a fiúk egy újabb víruson, nevezetesen a kéz- láb-száj víruson, ami rengeteg pöttyel, borzasztó viszketéssel és nem alvással jár. Főként a Kicsit viselte meg. Rajta rengeteg pötty lett, és két éjszaka szinte semmit nem aludtunk, annyira viszketett neki. A jó a rosszban, hogy ezt is csak egyszer lehet megkapni, mint a bárányhimlőt. Viszont azzal ellentétben, ez nyomtalanul elmúlik, bár ehhez a három testrész szinte teljesen bőrt váltott.

4. Egy hosszú hétvégét töltöttünk Schwarzwald-ban. Erre vegyes érzelmekkel gondolok vissza, bár ahogy múlik az idő, úgy merül feledésbe a rossz része. Ami pedig nem más volt, mint hogy a fiúk teljesen és totálisan kiszipolyoztak, kikészítettek minket. Főként a Kicsi alakított, de a Nagy se maradt le sokkal mögötte. Szinte sikerült mindenen hisztizni, összeveszni, mindenért könyörögni, mindig újabbakat követelni… Viszont eszméletlen gyönyörű helyeket láttunk. A Rajna-vízesés (Rheinfall – Európa legnagyobb vízesése) egyszerűen lélegzetelállító volt. Amikor megláttam majdnem sírva fakadtam a gyönyörűségtől. Látni a Duna forrását pedig gyerekkori álmom volt. Látni, hogy abból a kis patakból lesz aztán az a széles és tekintélyt parancsoló folyó, amely a szülővárosom mellett elfolyik.

Az a rengeteg kis türkizkék tó pedig a hegyek között, szemet gyönyörködtető volt. Nem lehetett betelni a látványukkal. Se a fenyvesekével. Egyszerűen csodálatos hely. Ha tehetjük, visszamegyünk még oda.

5. Meghalt az egyik lány a „nőegyleti” társaságunkból. Ez rendkívül elszomorított, annak ellenére, hogy alig ismertük még egymást. Harminc éves volt. Este lefeküdt, és reggel már nem ébredt fel. Egy másfél éves gyönyörű kislányt és egy férjet hagyott itt egyedül. Borzalmas…

6. És végül… Megvolt az első (és utolsó) itteni fogászati esetem is. Egy kilazult tömés miatt mentem el, majd ebből foghúzás lett, amiből pedig egy órás műtét. Ugyan is a doki nőnek nem tűnt fel a röntgenen, hogy az a fogam belelóg az arcüregembe, így mikor a fogat kihúzta (inkább tépte), az kiszakította az arcüregem. Na, ekkor eluralkodott a pánikhangulat a rendelőben, a dokinő tiszta ideg lett, kapkodott is veszekedett az asszisztenssel, így én totálisan kikészültem. Mintha nem lett volna elég, hogy az orrom helyett a fogam helyen jött ki a levegő (amiről még sosem hallottam ezelőtt), ez a pánikhangulat sikeresen felébresztette bennem a halálfélelmet. Tudom, hülyén hangzik, de komolyan minden hülyeség eszembe jutott. A műtét után pedig a halálfélelem érzése átcsapott egy viszkető érzésbe, amely leginkább a tenyeremben összpontosult. De hát ekkora peches is csak én lehetek… De vigasztal, hogy hamar!!! 3-4 hét alatt már rendbe is jövök. Hát nem csodás? Egy kilazult tömés miatt?

Hát így teltek a napjaink.

Mindig történik valami.

Most pedig várjuk a Mamát, aki végre ismét eljön hozzánk egy hétre. (Pont aznap lesz a varratszedésem is…)