Tegnap este Apa bekerült a kórházba. A szomszédok rendesek voltak, kihívták a mentőket, majd míg en bekísértem Apát, elvállalták, hogy vigyáznak a fiúkra.
A kórházban az EU-kártyánk ismét fennakadást okozott, nem értették, hogy lehet, hogy itt dolgozunk, még sincs itteni biztosításunk… Nem voltak túl lelkesek, hogy nekik kell intézniük a papírmunkákat, amik ezzel a kártyával járnak. De ez legyen az ő gondjuk.
Apának mire beértünk már 40,5 fokos láza volt, a vérnyomása és a pulzusa is az egekben volt, és szegénynek majd szétrobbant a feje. Vettek tőle vért, kapott paracetamolt vénásan, majd jött a tüdőröntgen. Ez kimutatta, hogy tüdőgyulladása van. Mivel gyerekként asztmás volt, így emiatt, meg a többi magas érték miatt is, úgy döntöttek, hogy bent kell maradnia. Jobb is így, mert így legalább folyamatos megfigyelés alatt van.
Én taxival jöttem haza, itthon a fiúkat felvettem a szomszédoktól, akik ismét biztosítottak róla, hogy bármikor, akár éjszaka is menjek fel, ha bármi gond van. Tényleg nagyon rendesek voltak. Miután ágyba dugtam a srácokat, gyorsan körbetelefonáltam mindenkinek, hogy mi a helyzet.
Lassan már nem is hiszek benne, hogy mi ebből kilábalunk… Estére nekem is felment a lázam, a fiúk meg még mindig küzdenek a sajátjaikkal, a Nagy az arcüreggyulladásával, a Kicsi meg az orrfolyással, köhögéssel, némi lázzal „fűszerezve” néha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése