Igen, végre eljött ennek is az ideje. Most már tartósan is ezer ágra süt a nap, a hőmérő higanyszála se szalad 10 fok alá (na jó, még néha igen, de akkor is…), így éppen ideje kiszállni a kocsiból és mindannyiunknak biciklire pattannia. Igen ám, de a Nagyobbik is tekerni akar, nem akar a szekérben ücsörögni (a Kicsi sem, de szegénykének ebben még nicns szavazati joga), de a régi kis biciklijével majd meg szakadt hosszabb utakon.
Ezért úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk a névnapot és a húsvétot is, mármint ami az ajándékozást illeti, és megkapja az első, igazi „nagyfiús” biciklijét. Egy 20’-os montain bike-ot néztünk ki neki a boltban, ahol őt még akkor a dinók jobban izgattak volna. Egészen addig, míg el nem mentek az Apukájával egy próbaútra, végig dünnyögött, hogy ő bizony dinót szeretett volna névnapjára. Viszont a próba után… Alig lehet leszedni a bicikliről.
Szóval, most már nincs kifogás, hogy miért nem megyünk biciklivel az oviba. Hétfőn tehát nyeregbe pattantunk és tekertünk. Vannak még ugyan hiányosságok, és egyelőre a figyelme is szétszórt, de gyakorlással majd fejlődik. Ha már benne lesz a kis fejében, hogy mikor merre kell kanyarodni, akkor már majd arra is figyelhet, hogy hol kell megállni és leszállni, hol kell csak lassítani, hol milyen tábla vonatkozik ránk. De ügyes, és igyekszik nagyon, és ami a legfontosabb, nagyon-nagyon élvezi.
Amire viszont nem figyeltem oda, hogy a reggelek azért még kicsit hűvösek, így mindkét gyerkőcnek szinte lefagytak a kezei, mire az oviba értünk. Pláne a Kisebbik fagyott át nagyon, mire az oviba értünk, így visszakerültek a kesztyűk, sapkák és egy meleg takaró.
Most már napi kétszer is nyeregbe szállunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése