Szemüveg-javíttatás és egy új ülés

Ha kedd, akkor Ani. Vagyis ilyenkor mindig Ani van a fiukkal délután. Van olyan, hogy csak a Nagyobbikkal, de egyre gyakrabban itthon hagytuk a Kisebbiket is velük. A héten viszont mikor hazajöttünk azzal fogadtak, hogy összetört a Kisebbik szemüvege. Ami igen nagy probléma, mert még anno otthon csináltattuk (ott se volt olcsó), és februárban cseréltettünk benne lencsét. Szóval nem repestem a hírtől, hogy valószinűleg mehetünk itt egy újat csináltatni.

Büntetésként egy hét teljes tv megvonást kaptak a fiúk. Valamint, hogy a Kisebbik egy darabig nem maradhat Aniékkel.

Másnap pedig nyakamba vettem a varost, es próbáltam kideríteni, hogy javítható-e, ha nem, akkor mennyi egy új, es annak beszerzésének mi a módja itt.

Elsőként egy optikusnál próbálkoztam, aki nem tartván ezt a keretmárkát, két lehetőséget javasolt. Az egyik, hogy egy kisebb keretbe csiszolja a meglevő lencsét (ez lehetetlen, mert így is picuri keretről van szó, ha ennél kisebbe kerül a lencse, akkor az mar baba méret lenne), a másik, hogy egy teljesen újat csináltatunk. Első körben az új szemüveg arat olyan 300Eur-ra saccolta, amiben egy antireflex lencsepár és egy titán bevonatú strapabíró, márkás keret lenne. (persze végül egy kb. 90 eurós pakkot is mutatott, amiben minden benne lenne...azért ez elviselhetőbb összeg máris)

Persze a lencse árát megspórolhatjuk, ha van orvostól származó receptünk, akkor csak az antireflex bevonatot kellene fizetni, maga a lencse ingyenes. Igen ám, de nekünk nem itteni biztosításunk van… Mindegy, elkértem az eladótól a legközelebbi szemész címet, gondoltam teszek egy próbát. El is mentem, ahol persze senki nem beszelt angolul, így nagy nehezen, de végül is megértettük egymást. Az EU kártyánkat nem fogadjak el, csak sürgősségi esetekben (mondjuk ez nem az?), és fizetni kell a vizsgálati díjat, 10 Eurót. Gondoltam, még ha fizetek is 10 Eurót, akkor is megspórolok a lencsén közel 100-at. Szóval oké, mondom, akkor legyen, jönnénk. Mikor elővettem a szemcsit, látták, hogy gyerekméret (igaz, hogy azzal kezdtem, hogy a 4 éves fiam szemcsije eltört…), rögtön mondták, hogy jaaa, a gyerekeknek ingyenes a vizsgálat. Remek. Akkor másnap itt vagyunk mind a ketten. Szuper.

Azért, hogy a régi lencséket se kelljen kidobni, gondoltam megkeresem a keretet gyártó céget (akik történetesen németek). Sajnos, ők csak viszonteladóknak forgalmaznak. Közben találtam egy optikát a neten, itt Kölnben, akik mondták, vigyük be a szemcsit, megnézik, mit tehetnek. És lőn, 10 perc alatt, 5 euróból a szemüveg ismét a régi.

Az optikustól hazafelé pedig találtunk egy kitett autós gyerekülést, amit alapos tisztítás es egy kis javítás után, már használhatunk is. Így nem kell a meglévőket pakolászni a két kocsi között. Hippiájéééé…

Sportos reggelek

Igen, végre eljött ennek is az ideje. Most már tartósan is ezer ágra süt a nap, a hőmérő higanyszála se szalad 10 fok alá (na jó, még néha igen, de akkor is…), így éppen ideje kiszállni a kocsiból és mindannyiunknak biciklire pattannia. Igen ám, de a Nagyobbik is tekerni akar, nem akar a szekérben ücsörögni (a Kicsi sem, de szegénykének ebben még nicns szavazati joga), de a régi kis biciklijével majd meg szakadt hosszabb utakon.

Ezért úgy döntöttünk, hogy előre hozzuk a névnapot és a húsvétot is, mármint ami az ajándékozást illeti, és megkapja az első, igazi „nagyfiús” biciklijét. Egy 20’-os montain bike-ot néztünk ki neki a boltban, ahol őt még akkor a dinók jobban izgattak volna. Egészen addig, míg el nem mentek az Apukájával egy próbaútra, végig dünnyögött, hogy ő bizony dinót szeretett volna névnapjára. Viszont a próba után… Alig lehet leszedni a bicikliről.

Szóval, most már nincs kifogás, hogy miért nem megyünk biciklivel az oviba. Hétfőn tehát nyeregbe pattantunk és tekertünk. Vannak még ugyan hiányosságok, és egyelőre a figyelme is szétszórt, de gyakorlással majd fejlődik. Ha már benne lesz a kis fejében, hogy mikor merre kell kanyarodni, akkor már majd arra is figyelhet, hogy hol kell megállni és leszállni, hol kell csak lassítani, hol milyen tábla vonatkozik ránk. De ügyes, és igyekszik nagyon, és ami a legfontosabb, nagyon-nagyon élvezi.

Amire viszont nem figyeltem oda, hogy a reggelek azért még kicsit hűvösek, így mindkét gyerkőcnek szinte lefagytak a kezei, mire az oviba értünk. Pláne a Kisebbik fagyott át nagyon, mire az oviba értünk, így visszakerültek a kesztyűk, sapkák és egy meleg takaró.

Most már napi kétszer is nyeregbe szállunk…

Az elmúlt 2 hét röviden…

Az otthon töltött egy hét nagyon hamar elrepült. Sajnos, szomorú esemény is történt ezalatt. Remélem, azért a jelenlétünk segítség volt és enyhítette a fájdalmat.

Visszaérkezve egy szülinapi zsúrra voltunk hivatalosak. Egy itteni magyar család középső kisfiának volt a születésnapja. Jól kitombolták magukat, nem volt gond az esti elalvással aznap.

Az ovival továbbra is elégedettek (lennénk) vagyunk, ami aggaszt kissé az a Kisebbik szobatisztasága körüli problémák. Azaz, mi azt hittük nincs ezzel probléma, hiszen már az éjszakát is száraz alsóval bírja, és napközben sincs soha baleset. Az oviban viszont minden nap. Lassan nincs olyan nap, hogy ne lenne átöltöztetve mire megyek érte. Ma kifejeztem ez irányú aggodalmamat is az egyik ovo nénijének, aki azt mondta, nem tudják állandóan (szó szerint fél óránként) kérdezgetni, hogy nem akar e kimenni. Azt mondta, a Kisebbiknek kell szólnia, hogy menni akar. Ő pedig nem mondja, inkább beengedi. Tudom, hogy kitart a végsőkig, mert szinte minden alkalommal az érkezésem előtt történik a baleset. Ha kicsit korábban érkezem, akkor nincs gond, együtt rohanunk a wc-be. Szóval elég lenne egyszer megkérdezniük, mondjuk az ebéd előtti kézmosáskor. Már ha lenne, mert itt nincs olyan…

Erről jut eszembe, hogy kellett egy tesztszerű űrlapot kitölteni az ovinak (mint bevándorló családnak!!!), amiben mindenféle okosat kérdeztek, és be kellett jelölgetni, hogy a mi családunkban ebből mi a fontos, és mi az, amiről mondjuk, több infót szeretnénk, netán még egy kurzust is. Több pontban ecsetelték az egészséges életmódot, különböző nevelési elveket és hasonló nyalánkságokat. Szívem szerint ráírtam volna, hogy ne tartsak inkább ezekről nekik én egyet? Értem én, hogy egy gyereknek felnövekedése során kb. 20 kiló koszt kell benyalnia, hogy a megfelelő immunrendszere kialakuljon, na de akkor is… A gyerekek nem mosnak kezet (többször voltam tanúja, WC használat után sem) étkezések előtt, vagy miután az udvarról bemennek. A szalvétáról talán nem is hallottak, mert azt a másik oviban se használtak. Kérdem én, hogy lehet szalvéta nélkül enni hagyni ovis gyerekeket? A Nagyobbik sokszor azért nem eszi az aktuális menüt, mert utána nem tudja megtörölni a száját. A Kisebbik ezt a ruha ujjával megoldja, sajnos. Nálunk nem ezt látja, látta, és nem szeretném, ha ez rögzülne benne. Azért a szülőin, ha végre egyszer lesz, rákérdezek ezekre, hogy ezek miért így működnek.

A Nagyobbik egyébként szépen halad a nyelvvel. Amikor jön a babysitterük, azonnal átvált németre, és csacsog neki. Elkezdett olvasni is, és nagyon ügyesen halad. Ahol csak szöveget lát, olvassa. Egyre jobban felismeri a kis nyomtatott betűket. Bár volt egy kitörése, hogy miért írnak ennyiféleképpen egy betűt.

A héten egyedül vagyunk a fiúkkal, mert a Családfenntartónak megint a másik gyárba kellett leutaznia. Viszont pénteken hazajön, és egy gyors pihi után indulunk haza ismét. A Kisebbiknek esedékesek lettek a 4 éves kori kontroljai, amiket márciusban megejtünk.

Holnap farsang lesz az oviban. A Nagyobbik dinó, a Kisebbik kalóz lesz. Most itt kezdetét veszi (vagyis már elkezdődött, de a java most következik) a nagy Karnevál, amikor is az egész város felbolydul, és aki csak utcára lép, az mind valamilyen kosztümben. Egy hét teljes őrület, és mi kimaradunk belőle. Talán majd jövőre. Vagyis bízunk benne, hogy majd jövőre.